Nem régiben voltunk az interjún az amerikai nagykövetségen. Először is be kell jutni, ami nem egy könnyű feladat. Az egész el van kordonozva, de szerencsére hamar sikerült megtalálnunk a bejáratot. Majd át kell menni egy fémdetektoros kapun illetve a táskákat kabátokat átvilágítják és minden elektromos tárgyat (mobil, fényképező akármi) le kell adni. Ezek után sorszámhúzás és várakozás... majd egy nem megszokott munkáját unott, szemétkedő tipikus magyar ügyintéző fogadott hanem egy nagyon kedves, mindent részletesen elmagyarázó, szimpatikus úriember. Még pár papír kitöltése és fényképek készítése (az ott levő szabvány amerikai igazolványképet készítő automatából) után mehettünk az interjúra.
Azt gondoltam, hogy egy külön terembe kell menni majd leülünk valahova és akkor egy hosszas beszélgetés következik. Ezzel szemben mikor kérdeztük, hogy hol lesz az interjú megtudtuk, hogy az 5-ös ablaknál, ami pont mellettünk volt. Pár percet még kellett várnunk majd jött a konzul de ott maradt az ügyintéző is tolmácsolni ha valamit nem értenénk mivel a konzul természetesen amerikaiul beszélt. Alap dolgokat kérdezett, hogy hova akarunk menni, mit akarunk ott csinálni, hányadszorra pályáztunk majd ujjlenyomatot vettek mindenkitől és kész.
Ekkor át kellett mennünk a 3-as ablakhoz de mi még nem tudtuk, hogy meg kaptuk-e. Az ügyintéző mondta, hogy természetesen mintha ez nem is volna már kérdéses. Még kaptunk pár hasznos tanácsot és megkaptuk az útleveleket a beragasztott visa kártyával és borítékokat amik le vannak ragasztva és ráírva, hogy csak az Amerikai Egyesült Államok nemtudommilyen munkatársa bonthatja fel. Ezt elvileg a reptéren kell majd odaadnunk valakinek. (?)
Egyszóval megvan minden a starthoz. Az indulást a nyárra tervezzük, úgyhogy van pár hónap összekészíteni azt a pár kilónyi cuccot amit viszünk magunkkal és minden kacattól megszabadulni.
Folyt. köv.
