2011. július 28., csütörtök

Dusseldorf ---> LA

kaja a gépen
Felszálltunk a nagy gépre amin 13 órát utaztunk, kaptunk többször is kaját, nagyon finomakat de attól még hosszú volt az út nagyon...
13 óra utazás
13órát repültünk ezzel a géppel. Nagyon szép tájak fölött repültünk el. A kedvencem kanada volt a nagyon szép úszkáló jéghegyei miatt ami tök jól látszott 12.000 méter magasból is.

A jéghegyektől pár órára már a Nevada sivatag forróságában találtuk magunkat.

Ez a hely sokkal nagyobb mint valaha gondoltam volna....

Otthonról indultunk de. 4:55-kor idértünk du. 4:30-ra és e-közben 23órát utaztunk és 5 órát vártunk a reptéren mert nagyon sok gép szállt le egyszerre és nem volt elég sor....valamint nekünk a bevándorlási papírokat  is el kellett intéznünk ami megint nagyon sokáig tartott. 


2011. július 27., szerda

Dusseldorf

Mindenkinek nagyon tetszett az első repülés, nem volt hosszú, érdekes is volt és kaptunk finom szendvicset ami csak nekem ízlett de nekem nagyon. Megérkeztünk 1:15 repülés után Németországba ahol átszállunk egy másik Airbus gépre ami már közvetlenül megy LA-be.

Kiszállunk a gépből majd az átszálló folyosón haladunk tovább a C terminál felé.
Menet közben semmi másra nem gondolok csak arra, hogy vajon melyik gépre kell átszállni és elérjük-e.

31-es kapu megtalálva innen indul a gép 30perc múlva. Furcsa volt, hogy senki sem vár ott rajtunk kívül, az meg kizárt, hogy csak ennyien utazzunk. Megkérdeztük és kiderült, hogy a gép át lett irányítva a 41-es kapuhoz ami csak 100métere van innen. Odamentünk valóban onnan indult. Sokan vártak rá.

Hamarosan már a gépen ültünk...

Innen Folytatjuk!

Check-in

Megérkeztünk Bécsbe a csekkolás helyszínére. A1-es teremben kellet becsekkolnunk, 8 bőrönddel álltunk a sorban amíg mindenki más 1-2vel. Mikor meglátták, hogy mi bevándorlók vagyunk az usába akkor a hölgy aki adta volna a jegyeket elment egy 10percre beszélni valakivel, nem tudtuk mi történik körülöttünk.

Visszajött, nem volt semmi probléma csak nem mindennap jönnek amerikai zöldkártyások és nem tudják, hogy ilyenkor mi a teendő.

A csomagok szépen gurulnak hátra, már nem is látjuk őket de azért bízunk benne, hogy velünk együtt megérkeznek majd Los Angelesbe.

Pár perce át kellett menni a biztonsági kapun ami persze nálam becsipogott. Elküldtek oldalra megmotoztak majd a lábam fel kellett tenni egy gépre ami mutatja ha van ott fém, nem volt úgyhogy tovább is engedtek. Már lent ülünk a 39-es kapunál és várjuk a buszt, elég sokan várunk, pedig ez csak egy kissebb gép lesz Dusseldorfig.

Búcsúzás

6:00 az autóban ülök Bécs fele. Sokan eljöttek elköszönni az utolsó napon. A könnyes búcsú után gyorsan indultunk is, nehogy lekéssük a gépet. Még van 5 óra az indulásig de még be is kell csekkolni és oda is kell érni.

Már tudom, nincs visszaút...

2011. július 26., kedd

Indulás

Fél óra múlva már 27.-e lesz amikor is indulunk. Nem bírok aludni, folyton gondolkodok valamin és semmi nem megy ki a fejemből.... Balatonon vagyok az utolsó napon, rokonoknál. Innen fogunk indulni a géphez alig 5óra múlva.
Furcsa dolgok kavarognak bennem, vajon biztos el kell mennem? Nem lenne jobb itthon maradni? Csak ezek járnak a fejemben.